Missziós utunk 2011.02.05-06. (99)

Kedves Barátunk!

„Ha hiányod van, imádkozz! Isten engem is meghallgatott. Négy napja, hogy már nem ettünk, de imádkoztunk, és kaptunk kenyeret.” Mondta egy nyolc kisgyermekes anyuka. Hideg van és jártam a falut, hogy eladhassak egy kis fát, amit a férjem szedett az erdőn, hogy kenyeret vehessünk, de senkinek nem kellett, csak az Isteni segítség maradt, és mosolygott, körülötte a sok éhes és igen koszos kis gyermek. Mosóporra végleg nem telik. Tamara a legnagyobb kislány, aki már 12 éves, és befogadta a szívébe az Úr jézust, (már két éve), mosolyogva hozott nekem oda egy levelet. Ezt neked írtam, és átnyújtotta. Egy vers volt benne, így szól:

„Az én szívembe Jézus él.
Az én szívembe nincsen tél.
És szép szemmel, egész életbe,
Ő az egyetlen cél.”

Negyedik éve végezzük a missziót a Vajdaságban, de még mindig összeszorul a szívünk, az elképzelhetetlen nyomor miatt. A fent említett családnak árama sincs, ami nemcsak a világítás hiányát, hanem a mosást is nagyon nehézzé teszi. Mindezek ellenére, Isten fényt tudott hozni a sötétbe, az evangélium ereje, a legnagyobb erő, áthatol mindenen, még a halálon is!
Több családot sikerült meglátogatnunk újra a hétvégén. Nem sok mindent állt módunkban vinni most nekik, de az Evangéliumot, Igen! Az Úr, fájó szíveket bekötözött, haragot lecsendesített, engesztelhetetlenséget elsöpört, szomorú szemek újra mosolyogtak, lerombolta a sátán munkáját. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy az egyetlen Úr, Jézus Krisztus, mert olyan dolgokat tud véghez vinni, amire emberi ész és erő nem képes, boldoggá tesz minket, hogy egy ilyen Királyt szolgálhatunk, Aki egyben a barátunk is.
A vasárnapi Istentiszteleten több bizonyságtétel is elhangzott, az Úr cselekszik, és köztünk van. Miközben énekkel dicsértük az Urat: Az Úr hatalmas! – kaptam egy képet. Gábor kérte a gyülekezetet, hogy miközben ezt énekeljük, higgyük el, hogy az Úr hatalmas, hogy megszabadítson minket minden problémánktól. A kép a következő volt: Egy óriási nagy lakat, ami bezárva tartja a problémáinkat, emberi erő ki nem nyithatja, de, ahogyan hittel énekelte a gyülekezet, hogy az Úr hatalmas, neki van hatalma a problémáink fölött is, a Szent Szellem járt közöttünk, és ahol hitet látott, ott letörte a lakatot, ahova bement az Úr Jézus szabadítása. Csodálatos, erőteljes, hitet hozó kép volt, ezek után még inkább, nem is tudom meddig csak énekeltük teli torokból, hogy az Úr hatalmas. Nagy volt Isten jelenléte közöttünk.
Külön ajándék volt közöttünk egy híres szerb dicsőítő testvérünk, Dejan Milinov meglátogatta a gyülekezetünket, és velünk töltötte a napját, nagy áldás volt a szolgálatán, jó volt együtt lenni vele. Az együttlétünket a haza indulás előtt, Úrvacsorával zártuk, újra erősen kiáradt ránk az Úr kedves Szelleme, és egy kislány meggyógyult!
Dicsőség istennek! Drága Testvérünk, bátorodjék a szíved, az utolsó időkben élünk, és az időnk rövidre van szabva. Kívánjuk, hogy futásodat végezd el örömmel, velünk együtt!
„És megyek előtted, és az egyenetleneket, megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat” Ésaiás 45,2-5 Halleluja!
Nagy dolgok állnak előtted!

Szeretettel,

Etelka és Gábor